– Azonnal szálljon le az oroszlánról, és hagyja el a ketrecet!
– Nem tehetem.
– Mi az, hogy nem teheti? Tudja maga, mit csinál? Ez egy oroszlán, maga idióta!
– Tudom. Na és! Bejöttem, felültem, téptem a sörényét, és bántott? Nem! Nyalogatta a kezem! Hülye lennék kimenni, főleg, hogy egészen más terveim vannak!
– Úr isten! Maga elmebeteg! Fel fogja falni! Uram! Ez egy o-rosz-lán! Nem holmi macska!
– Na és? Ha felfal, felfal. Legalább nem lepődöm meg… ezért jöttem!
– Uram… könyörgöm… jöjjön ki… meg fog halni!
– Háh! Na és? Mit gondol, miért másztam be ide? Vasalni? Azért vagyok itt, mert elegem van! De ez az oroszlán fajtájának szégyene… Tudja, mit csinált, amikor eléálltam, és a pofájába üvöltöttem, hogy támadjon? A hátára feküdt, és a hasát mutatta! Hogy vakarjam! Hallott már ilyet? Idejövök, hogy felfalassam magam, erre kifogok egy kezesbárányt, aki történetesen oroszlán. O-rosz-lán! Röhej!
– Kérem… uram… ne bömböljön, hanem szép lassan szálljon le a hátáról, és araszoljon kifelé. Az állásommal játszik!
– Az állásával? Kit érdekel? Nem érti? Hülye maga? Lassan mondom, hogy felfogja: meg akarok halni!
– Jézusom! Kérem, uram… jöjjön ki, beszéljük meg!
– Nincs mit megbeszélni. Mit akar? Hagyjon békén! Valahogy majd csak eszébe jut ennek a dögnek, mi a kötelessége… Leó! Leóóóó!!! Ébresztő, te szemét állat! Zabálj már fel! Nyolcvan kiló színhús áll a rendelkezésedre!
– Jaj, kérem, ne rugdossa!
– De rugdosom! Sőt, ugrálok is rajta! Leó, az anyád keserves úristenit, ne nyalogass, harapj!
– Édes istenem, segíts! Jöjjön ki, vagy istenemre bemegyek, de agyonverem!
– Haha! Rendben! Epedve várom! Leó! Támadj már, te dög! Harapd át a torkom, nesze!
– Ne! Kérem, ne! Engedje el a pofáját, és vegye ki a nyakát a szájából!
– Megnyalt! Látta?! Meg-nyalt! Nem hiszem el… Hát milyen oroszlán vagy te, Leó?
– Nem Leónak hívják. Szimbának. Kérem, uram… Ne! Ne nézzen a szemébe!
– Miért? Fél, hogy megrontom? Ezt már nem lehet! Ez egy romlott oroszlán, rosszabb, mint egy macska. Látja, megint a hasát mutogatja, hogy dögölne meg…
– Kérem, gondolja meg! Látja, hogy nem fogja megölni. Jöjjön ki, beszéljük meg! A kerítésen kívül sokkal könnyebb meghalni. Áramütés, gyógyszerek, vonat, kés… Vagy elég, ha beszól egy focidrukkernek… Vagy, ha mindenáron vadállat által szeretne meghalni, akkor ott vannak az elefántok. Simán agyontiporják! Vagy a medvék! Mérges kígyónk is van, válogathat! Akár méregfajta és kígyószín szerint is!
– Ne etessen! Ezek után nem bízom egy állatban sem… De ha belegondolok, igaza lehet… Éjjel is éppen csak megúsztam a parkban… Pedig nincs nekem semmim sem, csak a rongyaim, meg pár fényképem… meg elegem…
– Evett ma?
– Tegnap sem…
– Tudja mit? Rendelek két pizzát, bemegyek én is – megvacsorázunk.