– Te vagy az Kati?
– Nem anya, Tam…
– Szia Kati, ha eljössz, ne hozz semmit!
– Anya!
– Szia kisfiam! Te vagy az? Hogy vagy? Képzeld behoztak mert a szörnyet halt az intézetben a Jani azóta nem tudok enni inni mindig azt az égett szagot érzem. Hogy vagy kisfiam?
– Jól vagyok anya, már nem fog…
– Emlékszel, amikor tavasszal nylonharisnyát kértem szülinapomra? Micsoda marha vagyok, mondhatom kisfiam?
– Persze anya, mondd csak!
– Nem is tudom miért akartam azt a hülye nylont hordani amikor olyan meleg volt már márciusban meg állandóan kilyukadt a körmeimtől képzeld a Marika múltkor megpedikűrözött utána nem nyomta már a cipő a lábamat. De te hogy vagy, kisfiam? Mikor jössz el?
– Nem tudok elmenni anya, nincsen pénzem. Hányas kó…
– Jól van, nem baj, csak vigyázz magadra. Nagyon rossz semmi kedvem jobb lenne megdögleni de neked még rosszabb jó lenne nekem is leszokni a cigiről mert csak arra a rohadt cigire tudok gondolni. Amikor behoztak nem hagytak itt két napig a csikkeket szedegettem meg egy csomó szállal tartoztam már. Nagyon rossz neked kisfiam a kettesben vagyok itt az Elvira is mindent dugni kell mert lop az öregasszonyok meg egész éjjel óbégatnak húgyszag van állandóan de én is bepisilek nem merek inni sem…
– Anya, le kell tennem, lefogy a kártya.
– Tedd csak le! Én úgyis megyek elkérem a következő cigit a nővérektől már lejárt az idő.
– Majd hívlak anya, szia.
– Szia kisfiam, vigyázz magadra!