Műszerésznek tanult. Az apja párttitkár volt, megszerezte neki a tuti állást; táppénz-ellenőr lett.
– Jó napot kívánok. Kiss Istvánt keresem.
– Parancsoljon, én vagyok, jöjjön be! Foglaljon helyet! Kér egy Kőbányait?
– Elfogadom, köszönöm. Nagy a meleg…
– Jó napot kívánok. Nagy Ferencet keresem.
– Tessék, én vagyok. Üljön le! Megkínálhatom egy erős barackkal? Igazi hazai.
– Elfogadom, köszönöm. Nagy a hideg…
– Jó napot kívánok! Molnár Katalin?
…
– Kérsz egy vöröset drága Sanyi, mielőtt elmész?
„Jónapot kívánokIkszIpszilontkeresemjóhelyenjáridecsüccsnincsvalamipiája?”
Aztán kirúgták felelős munkaköréből; korán halt meg, alig 42 évesen.
Rendes ember volt. Ha nem kínálták semmivel, de csaltak, akkor sem jelentett fel soha senkit.
Remekül lehetett vele beszélgetni egy korsó mellett…