I.
– Vedd tudomásul, te egy … te egy madár vagy!
– Kikérem magamnak! Hogy képzeled?!
– Tetszik, nem tetszik, ez van!
– Szégyelld magad! Harminc éve ezt hallgatom! Megszültem a gyerekeidet, nélküled neveltem fel őket, mert neked fontosabbak voltak a haverok, meg a kocsma! Főztem, hogy zabálni tudj, mostam a büdös zoknijaidat, még anyádat is én ápoltam, helyetted, meg a drágalátos nővéred helyett, és még én vagyok madár, az úristenedet! Madár vagy ám te!
– Fogd be most már, ha jót akarsz!
– Naná! Vérig sértesz, belém taposol, és még a csőrömet sem nyithatom ki…
II.
– Tudod, mi vagy te?
– No, mi vagyok?
– Madár.
– És milyen madár?
– Milyen, milyen… Rigó!
– Nem lehetnék inkább … cinege?
– Nem. Te rigó vagy, ha mondom.
– Igazad lehet… én rigó vagyok.
III.
– Kedvesem, te kinek a kismadara vagy?
– A te kismadarad vagyok, drágám.
IV.
– Pitty.
– Pitty.