– Hát magának milyen a tenyere?
– Kérges.
– Ennyire?
– Ennyire.
– Az ujjai is?
– Azok is.
– Jé… még sosem láttam, hogy valakinek az ujjai is… Fogadjunk, hogy bányász volt.
– Tizennyolc évig. Először urán, aztán szén. Kérek egy altatót is. Köszönöm.
– És mivel fejtett?
– Kalapáccsal.
– És az urán miben? Kőben?
– Abban. Lerobbantottuk, szétvágtuk, futószalag, vitték az oroszokhoz.
– Mélyen volt?
– Mélyen. Több mint ezer méteren.
– Lifttel?
– Persze.
– Ezer méter… Nem félt?
– Nem.
– Jövök vasárnap. Ha lesz időm, beszélgetünk még?
– Szívesen.
Vasárnap ott is volt, igaz, egy házzal arrébb, de a fene megette a beszélgetést.
Sorsára várt a tepsiben…