Nagyon kevés elképzelés kel életre betű képében, látja meg a papír fehér világát abból, ami megfogan bennem…
Egy jóbarátom “méljébő” másolok: ” … honnan a francból tudsz ennyit dumálni-írni, nem tudom!! Ennyi szöveg basszus honnan jön belőled??? Meg ilyen jó duma!!”
Hát,drága Erika, nem tudom. Azt tudom, hogy az agyam megállás nélkül jár. Az adott, engem megérintő történést, témát több oldalról megközelítem, belemászok, szagolgatom, kóstolgatom, tapogatom, belekukkantok, stb., szóval magamévá teszem.
Mert … felkínálja magát.
Én meg, ahogyan egy szexfüggő nem tud egyetlen numerát kihagyni, úgy az én agyam sem megy el ”mélyrehatolás” nélkül szinte semmi – legyen az hétköznapi, vagy “ünnepi”, mellőzhető, vagy fontos – mellett, mert az … meghágható. 
És nincs az az isten, aki annyi időt tudna nekem adni, hogy mindent megírjak.
Ezért pedig adj hálát kedves olvasó!